Maga a fogyókúra, mint kifejezés, félrevezető. Azt a hamis érzést kelti az emberben, mintha elég lenne egy néhány hónapos "kúrát" venni, akkor lefogy az ember és kész, mindenki happy, onnantól fogva már csak élvezni kell a lecsökkent testsúly előnyeit, a könnyebb mozgást, a csinosabb alakot.

A síelők egész nap kint mozognak és nem kapnak torokgyulladást, ugye? Persze mindenkinek máshogy reagál a szervezete, van, aki érzékenyebb, de én még soha nem fáztam meg egy kis hidegtől, ha közben rendesen kimelegedtem a mozgás során. Sőt, amióta rendszeresen hidegben futok, elmaradtak azok az őszi-téli megfázások, torokfájások, amelyeken korábban mindig átestem ilyenkor.

A pulzus nagyon szoros kapcsolatban van azzal, hogy milyen gyorsan futsz. Ha méred a pulzusod, nagyon érdekes megfigyelni, hogy az ember szervezete milyen finom egyensúlyban van. Olyan, mint egy precíz gépezet. Egy kis sebességnövekedés törvényszerűen megjelenik a pulzusszám növekedésében, ha pedig csökkented a sebességed, a pulzus is hamarosan csökkenni fog.

Teljesen merev a lábad a futás után? Akár napokon keresztül? A járókeretes bácsi gyorsabban odaszalad a villamoshoz, mint te? Lehet, hogy kihagytad a nyújtást? Bizony, ez velem is így történt. Eleinte nem tűnik fel a hiánya, de amikor már elkezd 1000 méternél hosszabb távokat futni az ember, akkor be kell venni a nyújtást az edzés utáni programba.

Na, ezt is a saját káromon tanultam meg. Késő tavaszi időszakban kezdtem el a futást, amikor már elég volt egy rövidnadrág és egy póló. Sima pamutpólót vettem fel. Az első néhány hétben nem volt gond, mert még csak rövideket futottam, nem melegedtem ki túlságosan. De ahogy egyre hosszabb távokat futottam le és az idő is kezdett nyárias lenni, elkerülhetetlenül leizzadtam.

Két évvel ezelőtt kezdtem el futni, 46 évesen. Előtte el sem tudtam volna képzelni, hogy színes futócipőt, vagy bármilyen sportruházatot öltsek magamra. Láttam ilyen embereket kocogni az utcákon, elfogadtam a létezésüket, de ez a világ teljesen idegen volt számomra. Aztán egyszer eldöntöttem, hogy futni fogok, megvettem a futócipőt és belekezdtem egy tanulási folyamatba, ami talán még ma sem ért véget.

Ez bizony gyakran előfordul. Annyi sok más dolog van nap közben, hogy egyszerűen nem áll rá az ember gondolkodásmódja. Főleg, ha évtizedeken keresztül olyan időbeosztásod alakult ki, amibe nem fér bele az a plusz egy óra. Nagyon könnyű azt mondani, hogy ma nem fér be, de majd holnap futok!

Lehet futni esőben? Hát persze! Vannak olyan országok, ahol szinte bármikor eleredhet az eső, ezért ott mindenkinek fel kell erre készülnie, aki a szabadban szeretne futni. A mi éghajlatunkon jobban ki lehet számítani, hogy mikor esik, ezért ritkábban kényszerülünk esőben futni.

Soha életemben nem sportoltam komolyan, sőt, szinte egyáltalán nem sportoltam. Egyetemi éveim alatt jöttem rá, amikor vizsgaidőszakban egész nap otthon ültem, hogy mozgás nélkül a szellemi teljesítményem a nullához közelít. Ezért néha elmentem biciklizni, vagy úszni, de ez soha nem vált rendszeressé.

Az átlagos futónak eszébe sem jutna levenni a futócipőt. Sáros, piszkos utakon futni, apró kavicsokra lépni, kutyagumin mezítláb elcsúszni senkinek sem élmény. (Nem beszélek persze most azokról, akik egyébként is sokat járnak mezítláb és edzett a talpuk.) A salakos pálya pedig legfeljebb fakíroknak lenne jó, nem a mi pihe-puha, egész életünkben cipővel óvott lábunknak.