Miért kezdtem el futni 40 felett?

  • 1 comment

Soha életemben nem sportoltam komolyan, sőt, szinte egyáltalán nem sportoltam. Egyetemi éveim alatt jöttem rá, amikor vizsgaidőszakban egész nap otthon ültem, hogy mozgás nélkül a szellemi teljesítményem a nullához közelít. Ezért néha elmentem biciklizni, vagy úszni, de ez soha nem vált rendszeressé. Felnőtt éveimben beállt az a rendszer, hogy havi egy-két alkalommal úsztam egy kicsit, a rendszeres sportot pedig az jelentette, hogy reggel munkába menet gyalogoltam egy-két megállónyit. Erre büszke is voltam, mint sportteljesítményre és kitartásom bizonyítékára.

érrendszer

Aztán jött egy ideges, feszült időszak az életemben és elkezdett 130-140 felé menni a vérnyomásom - ezt annak tudtam be, hogy már 40 felett vagyok és korral ez emelkedni szokott. Meg a vérnyomásmérő sem biztos, hogy pontosan mér. Majd egyszer jelentkeztem munkahelyi véradásra és ott az orvos, aki megvizsgált véradás előtt, szintén szólt, hogy kicsit magasabbat mér a kelleténél, ami abból a szempontból jó, hogy gyorsabban fog jönni a vér, de azért nem ártana megvizsgáltatni magam szakemberrel.

Mivel a vérnyomásom nem csökkent, végül elmentem kardiológushoz. A doktornő elmondta: a modern orvostudomány már úgy tartja, hogy a korral nem kellene emelkednie a vérnyomásnak. A 130-140 körüli érték ezért kezdődő magas vérnyomást jelez, tenni kell ellene. Szervi problémám nincs, ezért legjobb lenne, ha sportolnék valamit. Mikor azzal védekeztem, hogy reggel gyalogolni szoktam, szinte kinevetett és közölte, hogy komolyabb mozgásra van szükség, lehetőleg kezdjek el futni. Azt mondta, hogy mivel nem vagyok elhízva, még könnyebb dolgom is van, mint azoknak, akiknek jelentős túlsúllyal kell hozzákezdeni a sporthoz.

A következő hetekben aztán szépen vettem egy futócipőt és elkezdtem körülnézni a környéken, hogy hol futhatnék.

Mindez bő két évvel ezelőtt volt. Mostanra a vérnyomásom a rendszeres mozgásnak köszönhetően 120-130-ra ment vissza. A nyugalmi pulzusom egész életemben 70-75 körül volt, mostanra 60-65 lett. Ja, és ha ideges vagyok, elmegyek futni.

További cikkek arról, hogy miért érdemes neked is elkezdeni:

 

Comments

szódásbácsi (nem ellenőrzött) 2018. 11. 20., k - 22:49

Én első lépésként túrázni (teljesítménytúrázni) kezdtem el tavaly év elején, 41 évesen. (Nem egészségügyi okból, hanem csak kedvtelésből) Erről írtam is egy nem túl rövid beszámolót: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/beszamolo?a=t&id=7519
De egyre inkább zavart, hogy a hosszabb emelkedőkön rendesen kifulladtam, meg a szintidők tartásával is adódtak problémák. Ezért tavaly ősszel elkezdtem kocogni. Ami először inkább csak intenzív séta volt, 100-200 méter kocogással a lejtősebb részeken, aztán megint séta, amíg valamelyest stabilizálódott a légzésem. Kellett két-három hónap, mire nagyjából egálba, vagy inkább túlsúlyba került a futás a sétával szemben. Közben folyamatosan keresgéltem az edzésre alkalmas terepeket is, mert az őszi esők kezdték feláztatni az erdei ösvényeket. (Az aszfalton rohangálás egyáltalán nem érdekel.) Végül találtam egy kellemes kavicsos útvonalat kisebb emelkedőkkel és lejtőkkel. (Valaha kisvasúti nyomvonal volt.) kb. 8 kilométer lehet egy kör. (Turistatérképen mértem meg úgy-ahogy egy vonalzóval.) Heti 2X1 órát töltöttem edzéssel, és november végén már egy mátrai túrán egész dinamikusan végigmentem (19 km, 1250m szinttel). Nyár elején csak úgy kíváncsiságból beneveztem egy-két futóversenyre is (Kicsit optimista hozzáállás kell azért 8-10 km-es edzések után benevezni egy terep-félmaratonra, de eleve csak egy kis kirándulásként fogtam fel a dolgot, az meg már csak bónusz, hogy még egy-két embert is megelőztem.) Pont egy év után enyhe terepen már képes vagyok megtenni kb. 11 km-t egy óra alatt. Most ősszel pedig két Futapestes versenyen is már nagyjából a középmezőnyben voltam.

Szólj hozzá!

Egyszerű szöveg

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
  • A webcímek és e-mail címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.